Elme, lélek, test – három szint, három megküzdési stratégia
A legtöbb testi tünet nem egyik napról a másikra alakul ki. Ritkán véletlen, és szinte soha nem kizárólag fizikai eredetű. A test sokkal inkább egy kifinomult jelzőrendszer: pontosan mutatja, mi zajlik a gondolkodásban, az érzelmi világban és a belső döntések szintjén.
A hétköznapi gondolkodás gyakran fordított sorrendet feltételez. Úgy hisszük, az érzelmeink irányítanak bennünket, ezek hatására hozunk döntéseket, és mindennek következménye lesz a testi állapotunk. A természetgyógyászat és egyre inkább az orvostudomány is újra és újra azt igazolja, hogy a folyamat valójában máshonnan indul, sokkal régebből indul el és a gyógyuláshoz, az újbóli egyensúly megtalálásához elengedhetetlen az ember gondolati megközelítésével foglalkozni. A legmodernebb gépek, a leghatékonyabb gyógyszerek, kezelések, műtétek, terápiák, a legszuperebb diagnosztikai eljárások korát éljük, ahol lassan minden kezelhető, legalábbis tünetileg és százszor (ezerszer) több ember életét tudjuk megmenteni mint 100 éve akár… és mégis, rengeteg a krónikus betegség, a gyógy- és ajzószer fogyasztás, az alkoholizmus a függőségek és legfőképpen egyre több a mentális betegség is.
A mentál szó jelentése A „mentál” szót akkor használjuk, amikor az elméhez, a gondolkodáshoz és a tudati folyamatokhoz kapcsolódó működésről beszélünk. Nem az érzelmeket jelenti önmagában, és nem is a testi állapotot, hanem azt a belső „vezérlő rendszert”, amely meghatározza, hogyan értelmezzük a világot.
Hogyan hat a gondolkodás a gyógyulásra?
Amikor valaki hozzám fordul mert tünetei vannak, és az orvosok nem találtak semmilyen szervi elváltozást, az első dolog, hogy megismerjem a gondolkodását. Nem analizálom, nem kategórizálom, és nem tipizálom, hanem egyszerűen csak szeretném megismerni, hogy milyen viszonyban van magával, az állapotával, összességében a világgal.
Hiszen meggyőződésem, hogy ahogyan értelmezünk egy helyzetet, ahogyan önmagunkról, másokról és az életről gondolkodunk, közvetlenül hat az érzelmi állapotunkra. Ugyanaz az élethelyzet – akár egy betegség diagnózisa – két emberből teljesen eltérő belső reakciót válthat ki. Az egyikben megjelenik a remény, a megküzdés szándéka, az alkalmazkodás képessége. A másikban a tehetetlenség, a kontrollvesztés, a belső feladás érzése. A külső körülmény azonos, a belső értelmezés azonban nem.
Az érzelmi állapot döntésekhez vezet. Nem feltétlenül tudatos, nagy horderejű döntésekhez, hanem apró, ismétlődő választásokhoz: hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, mennyire figyelünk a testünk jelzéseire, kérünk-e segítséget, vagy mindent egyedül próbálunk elviselni. Ezek a döntések hosszú távon életformává válnak – a test pedig ehhez alkalmazkodik.
Ez a szemlélet segít megérteni egy sokakat foglalkoztató kérdést:
miért van az, hogy ugyanabból a – akár súlyos, krónikus vagy daganatos – betegségből valaki felépül, míg másokat a betegség nagyon rövid idő alatt felemészt?
Miért gyógyul meg valaki, míg más nem?
Természetesen nem lehet és nem is szabad leegyszerűsíteni. A genetika, az orvosi ellátás, az életkor, az alapállapot mind számítanak. Ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy a belső állapot – a gondolkodás, a reményhez, a kontrollhoz, az élethez való viszony – jelentős különbséget teremt. Az immunrendszer működése, a regenerációs képesség, a gyulladásos folyamatok szabályozása szoros kapcsolatban áll az idegrendszerrel és a belső stresszszinttel.
A belső alkalmazkodóképesség ereje
Hasonló a helyzet a környezeti terhelésekkel is. Légszennyezettség, kémiai vagy fizikai hatások, hormonális változások mindannyiunkat érnek. Mégis azt látjuk, hogy van, akit ezek szinte azonnal kimerítenek, megbetegítenek, míg mások hosszú ideig látszólag következmények nélkül viselik el ugyanazokat a hatásokat. Ennek egyik kulcsa a belső alkalmazkodóképesség: az idegrendszer terhelhetősége, a stressz feldolgozásának módja, az érzelmi rugalmasság.
Az immunrendszer nem elszigetelten működik. A védekezőképesség nagymértékben függ attól, hogy „odabent” milyen állapot uralkodik. Tartós belső nyomás, kontrollvesztettség, elfojtott feszültség esetén a szervezet sokkal sérülékenyebbé válik. Ezt mindenki megtapasztalhatja a saját életében is. Olyan időszakokban, amikor az ember túlterheltnek érzi magát, nincs ráhatása a helyzetére, vagy folyamatos megfelelési kényszer alatt él, esetleg úgy érzi, hogy nincs a helyén, nem tudja kontrollálni az életének valamelyik szegmensét, a tünetek gyorsabban és intenzívebben jelennek meg. Gyakoribb a megfázás, az emésztési panasz, a kimerültség, a fájdalom.
A holisztikus szemlélet – test, lélek, szellem egysége
Ezzel szemben, amikor fejben és érzelmileg rendezettebb állapotban vagyunk, ugyanazon fizikai terhelések mellett is energikusabbnak, ellenállóbbnak érezzük magunkat. Nem azért, mert a külső hatások megszűntek, hanem mert a szervezet válaszkészsége megváltozott.
Fontos hangsúlyozni: a fizikai behatásokkal és a hormonális változásokkal sokszor valóban nem tudunk mit kezdeni. Azt azonban mindig befolyásolhatjuk, hogy hogyan reagálunk rájuk. Ez a reakció – a belső hozzáállás, a gondolkodási minta, az érzelmi feldolgozás módja – alapvetően meghatározza, hogy a test gyengül vagy erősödik.
A holisztikus szemlélet itt válik igazán érthetővé. A test nem különálló egység, hanem a belső világ tükre. Ahogy bent, úgy kint. A belső rendezetlenség előbb-utóbb külső tünetekké formálódik, míg a belső stabilitás a test működésében is megjelenik.
Felelősség és lehetőség – a gyógyulás új útja
Ez nem hibáztatás, és nem leegyszerűsítés. Sokkal inkább meghívás felelősségvállalásra. Arra, hogy ne csak a tüneteket akarjuk elhallgattatni, hanem megértsük azokat az összefüggéseket, amelyek a test, a lélek és a szellem szintjén egyszerre hatnak. Mert a valódi változás ott kezdődik, ahol a gondolkodás megváltozik – és vele együtt az egész belső működés.