A fájdalom nem az ellenséged – hanem a kiút kezdete
A legtöbben úgy tekintünk a fájdalomra, mint valamire, amitől minél gyorsabban meg kell szabadulni. Beveszünk egy fájdalomcsillapítót, eltereljük róla a figyelmünket, vagy egyszerűen megtanulunk együtt élni vele. Közben pedig észre sem vesszük, hogy a fájdalom nem ellenünk dolgozik, hanem valami fontosat próbál megmutatni.
A test jelzése: üzenet a mélyből
A fájdalom nem véletlen, és főleg nem véletlen, ha visszatér. A test mindig jelez. Finoman kezd, majd, ha nem figyelünk, egyre hangosabban szól. Egy-egy tünet még lehet átmeneti, de az állandó, visszatérő fájdalmak már egyértelmű üzenetek. Azt mutatják, hogy valahol kibillent az egyensúly, és a szervezetünk próbál visszaterelni bennünket egy működőbb állapotba.
A kibillenés mögött rejlő okok
Ez a kibillenés lehet fizikai – túlterhelés, gyulladás, rossz tartás –, de nagyon gyakran ott van mögötte a tartós stressz, a fel nem dolgozott feszültség, a kimondatlan érzések, vagy egy olyan élethelyzet, amiben túl régóta maradtunk benne.
Az ördögi kör: amikor a minta rabságba ejt
Amikor a fájdalom visszatér, az már nem véletlen. Az már egy minta. És ez a minta nemcsak a testben jelenik meg, hanem az elménkben is. A folyamatos fájdalom beszűkíti a figyelmet, elveszi az energiát, a türelmet, a jelenlétet. Fáradtabbak leszünk, ingerültebbek, nehezebben koncentrálunk, és sokszor észre sem vesszük, hogy mennyire hozzászoktunk ahhoz, hogy „valami mindig fáj”. Ez pedig hosszú távon nemcsak fizikailag, hanem mentálisan és érzelmileg is kimerít.
A szervezetünk közben folyamatos készenléti állapotban van. A fájdalom stresszt generál, a stressz pedig tovább fokozza a fájdalmat. Egy ördögi kör alakul ki, amiből egy idő után egyre nehezebb kilépni.
A tüneti kezelés csapdája
Sokan ilyenkor a tüneteket próbálják kezelni. Fáj a fejünk– beveszünk valamit, fáj a derekunk – bekenjük, pihentetjük, gyógyszert szedünk. Egy ideig működik is, de közben a valódi ok érintetlen marad.
Sőt, van, amikor maga a „megoldás” válik a probléma részévé. A rendszeresen szedett fájdalomcsillapítók egy idő után újabb tüneteket okozhatnak. Fejfájás, emésztési problémák, fáradtság, hormonális egyensúlytalanságok jelenhetnek meg. Arról nem is beszélve, hogy egy idő után emelni kell az adagot, hogy hassanak a gyógyszerek! A test ilyenkor már nemcsak az eredeti problémát jelzi, hanem azt is, hogy túl sokáig próbáltuk elnyomni azt, ami figyelmet kér.
A valódi kérdés: Mit akar üzenni a testünk?
Ezért a valódi kérdés nem az, hogyan tüntessük el a fájdalmat, hanem az, hogy mit akar mondani, mit szeretne üzenni nekünk! Amikor elkezdünk a fájdalom mögé nézni, akkor kezdődik el a valódi változás. Amikor nemcsak csillapítani akarjuk, hanem megérteni. Amikor hajlandóak vagyunk időt adni magunknak arra, hogy összefüggésekben lássuk a testünk jelzéseit.
A gyógyulás útja az egyensúly felé
A gyógyulás mindig itt indul el. Nem egyik napról a másikra, nem egyetlen kezeléstől, hanem attól a felismeréstől, hogy a testünk nem ellenünk dolgozik, hanem értünk. És minden fájdalom egy lehetőség arra, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz.
Ha a gyökeréhez nyúlunk, akkor nemcsak a fájdalom csökkenhet, hanem visszakaphatjuk az energiánkat, a nyugalmunkat, és azt az állapotot, amikor a testünk nem akadályoz, hanem támogat bennünket a mindennapokban. Számomra ez jelenti az igazi egyensúlyt.