Az egészség nem csupán a tünetmentességet jelenti. Az igazi jóllét az, amikor harmóniában vagyunk önmagunkkal: a testünk nem küld riasztó jeleket, az elménk nem zakatol folyamatosan, és a lelkünk is békére lelhet. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy tudatosan jelen legyünk az életünkben. Figyeljünk arra, hogy mi történik velünk – kívül és belül egyaránt.
Reflexológusként gyakran tapasztalom, hogy már a talpak érintése is olyan folyamatokat indít el, amelyek túlmutatnak a fizikai testen. Egy-egy fájdalmas pont nemcsak szervi terhelésre utalhat, hanem például el nem sírt könnyekre, kimondatlan félelmekre is. Ha a kliens tudatosan figyeli, milyen érzések jönnek fel benne, ha nyitottan és őszintén fordul önmaga felé, akkor a kezelések nemcsak enyhülést hoznak, hanem valódi belső gyógyulást is elindítanak.
Sokszor kérdezik tőlem, hogy mi a legelső lépés a gyógyulás felé. A válaszom mindig ugyanaz: az, hogy észrevegyük, mi van. Tudjuk meg, hogy hol tartunk most, mit érzünk, mire lenne szükségünk. Ez a fajta őszinte jelenlét önmagunkkal szemben talán az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatunk magunknak – és egyben az egyik legfontosabb eszközünk is a testi-lelki egészség útján.
Amikor valaki hozzám fordul, nemcsak a fájdalmait, hanem az egész történetét is hozza. A testi tüneteken túl ott vannak az élete kihívásai, örömei, megoldatlan kérdései. És ez így van jól. Mert a gyógyulás nem csak a test dolga. A gyógyulás az, amikor egyre tisztábban látjuk, kik vagyunk, mire van szükségünk, és hogyan lehetünk jobban – nap mint nap, lépésről lépésre.
Éppen ezért hiszek abban, hogy a tudatosság nemcsak fontos, hanem nélkülözhetetlen. Mert amíg nem látunk rá arra, ami bennünk zajlik, addig nem is tudunk változtatni rajta. De ha elkezdünk figyelni, kérdezni, érezni – akkor már elindultunk. És ez az első, legfontosabb lépés.
